Méhtestrák

A méhtest rosszindulatú daganatos megbetegedéseit két nagy csoportra osztjuk. Az első csoportba a méhnyálkahártya rosszindulatú daganatai (endometrium carcinoma) a másodikba a méhtest rosszindulatú daganatai (leiomyosarcoma, carcinosarcoma) tartoznak. A méhnyálkahártya rosszindulatú daganata az egyik leggyakoribb nőgyógyászati daganatos megbetegedés. Szerencsére az esetek többségében van tünete a megbetegedésnek, ez a tünet a rendellenes hüvelyi vérzés. Mivel a betegség már korai stádiumban tünettel jár – ellentétben a legtöbb rosszindulatú daganattal – már korai stádiumban felfedezhető és sikeresen kezelhető. A legtöbb méhnyálkahártya daganat kialakulását megelőzi a méhnyálkahártya megvastagodása (hiperpláziája) amely rákmegelőző állapotnak is tekinthető ebben a betegségben. A rendellenes hüvelyi vérzéssel a nőgyógyászhoz forduló nőknél egy egyszerű hüvelyi ultrahangvizsgálattal a méhnyálkahártya vizsgálható és annak vastagságából becsülhető a hiperplázia kockázata. Kóros méhnyálkahártya vastagság esetén, illetve menopauza után minden hüvelyi vérzés esetén a rosszindulatú daganat kizárásának legbiztonságosabb módszere a mintavétel, biopszia.

A méhnyálkahártya daganat kezelése első vonalban a méh eltávolítása. A műtét során minden esetben eltávolításra kerülnek a petefészkek is, illetve egyedi kockázatbecsléstől függően az őrszem nyirokcsomók (szentinel nyirokcsomók) vagy a komplett kismedencei és paraaortikus nyirokcsomó blokk. Korai stádiumban biztonságos a laparoszkopós, minimál invazív technika, amellyel gyorsabb felépülés, kisebb műtét utáni fájdalom, esztétikusabb hasfali seb érhető el. Előrehaladott stádiumban a műtéti kezelést követően szükség lehet a sugárkezelésre, esetleg szisztémás kemoterápiás kezelésre a nemzetközi irányelveknek és protokolloknak megfelelően.